Diavetítő
Szavazás
Ki a kedvenc gonosz szereplőd?
Layla
Xun
Xue
Goba
Zeke

 

24. Fejezet

 

 

A Sötétség Hercegnője körül sötét köd jelent meg ami teljesen beburkolta a

testét.

- Mi történik? – kérdezte Celeste értetlenül.

- Azt hiszem valamit elfelejtettem mondani. – ingatta a fejét Dan. – Sheena

egy fél démon.

- Micsoda? – kérdezte Celeste és Cole mérgesen.

A füst lassan eloszlott a Hercegnő körül és már láthatóvá vált démoni alakja.

- Végetek van! – mondta dühösen. – Mi ért nem hagyjátok, hogy végre

megnyugodjon a lelkem! – kiáltotta.

- Mert nem tudod az igazságot! – kiáltotta Dan.

- Nem érdekel a szánalmas magyarázatod. – mondta és egy könnycsepp gördült

végig az arcán.

A Hercegnő letörülte a könnycseppet, felemelte a kardját és rohanni kezdett

Dan felé.

Dan egy gyors mozdulattal kikerülte a csapást, de a Hercegnő nem adta fel.

Megfordult és kardjával másodszorra is lesújtott Danre.

Rose és Celeste azonban ott termett és blokkolta a támadást.

- Hanna! Leo! Victor! Most! – kiáltotta Rem.

- Napkitörés! – kiáltotta Hanna és a a fény segítségével elvakította Sheenát.

- Kötéltánc!!! – kiáltotta Victor. A földből hatalmas liánok nőttek ki is

körbefogták a Hercegnőt.

Leo a kinyitotta a lány száját és óvatosan beleöntötte Celeste emlékolvasó

varázsitalát.

- Mit… csináltatok… velem? – kérdezte halkan Sheena majd a földre esett.

- Álmodj szépeket drágám. – ölelte át Dan a lányt. – Most megtudhatod az

igazat.

 

Sheena kinyitotta a szemét és körbenézett. A palota rózsakertjében volt a

padon ült Dan mellett.

- „Dan?” – kérdezte halkan de, a fiú nem válaszolt. Sheena megpróbálta

megfogni a kezét de az ujjai átmentek a fiú kezén. – Mi folyik itt?

- Dan! – futott oda hozzájuk Layla.

- Layla? Mit keresel te itt. – pattant föl Dan.

- Csak azt akartam mondani hogy tudomásul vettem. – mondta. – Te Sheenát

szereted, és én mellette labdába sem rúghatok.

- „Micsoda?” – pattant föl Sheena.

- Sajnálom. – húzta el a tekintetét Dan.

- Ne tedd. – ingatta a fejét Layla. – A szerelem szép és remélem egy nap majd

nekem is olyan pasim lesz mint amilyen te vagy Sheenának. – mondta majd

megcsókolta a fiút.

- Dan? – hallotta Sheena a saját hangját a háta mögül.

- Sheena ez nem… - mentegetőzött Dan de már nem tehetett semmit minden

sötétbe borult körülöttük.

- „Szóval ez történt.” – zokogta Sheena. – „Én idióta!”

 

Sheena kinyitotta a szemét és meglátta maga előtt Dan aggódó arcát.

- Jól vagy Sheena? – kérdezte szelíden.

A lány megrázta a fejét és zokogva Dan nyakába borult. – Sajnálom. –

zokogta. -Olyan ostoba voltam!

- Nem a te hibád... - hallatszott egy szelíd hang a kentaurok közül. Serenity

előlépett A hátán egy fehér hajú lánnyal..

- Layla Saber? - kérdezte meglepetten Sheena. - Tényleg te vagy az?

- Ki más lehetnék?- kérdezte majd elmosolyodott. Mindenki meglepetten nézte

a lányt. Layla Celestékre nézett, majd leszállt a kentaurról.

- Te vagy.. az előző fehér hang?- kérdezte Rose félénken. A lány bólintott.

Mikor odaért Celestékhez megfogta az ikerlányok arcát.


- Még kis pólyások voltak mikor utoljára láttam őket. Most meg már ilyen nagy

lovak.- mosolyodott el Layla.


- Te ismersz minket? - kérdezte meglepetten Celeste.

- Persze hisz az én erőmből születtetek. – ugrott le a kentaurról a lány. – De

most Sheenához jöttem. – lépett a démonhoz Layla. – Sajnálom Sheena.

Sheena felállt és átölelte a lányt. – Elkéstél te idióta. – zokogta.

- Nem Sheena. – suttogta a fülébe Layla. – Sosincsen késő hogy megtedd azt

ami helyes.

Sheena teste felragyogott és ő is visszaváltozott régi emberi alakjára.

- Viszlát Dan. – integetett a fiúnak Layla majd végleg eltűnt.

- Viszlát Layla. – suttogta a fiú.

 

Két hónappal később

 

- Sajnálom srácok hogy ennyi gondot okoztam. – szegte le a fejét Sheena. – És

azt is sajnálom hogy ellentéteket csináltam belőletek. – nézett bűnbánóan

Veronicáékra.

- Semmi baj. Sheena. Mivel most már nincsen ránk szükséged … - kezdre

Lowrence.

- Mihez kezdjünk most? – bökte ki Villiam.

- Ez egyszerű! – lépett oda hozzájuk Hanna. – Éljétek az életeteket! Végre

lehettek szerelmesek! Élhettek!

- Sajnos … nem tudjuk hogy kell. – ingatta a fejét Henry.

- Akkor mi majd segítünk. – veregette hátba a fiút Bell. – Megtanítunk titeket élni!

- És ha bármi történik tudjátok hol találtok meg minket. – mosolygott Rem.

- Ideje visszamennünk a földre! – mondta Celeste és betolt mindenkit az

átjáróba. - Ideje körülnéznetek!

Mikor már mindenki eltűnt az átjáróban. Sheena Dan –hez fordult. – Azt

hiszem elég időnk lesz bepótolni az elvesztegetett éveket.

- Remélem. De előbb adnom kell neked valamit. – mondta mosolyogva. – Ezt még

akkor akartam odaadni, amikor a kertbe hívtalak.

Dan letérdelt a földre és elővett a zsebéből egy piros bársonyos dobozt.

- Sheena. Megtisztelnél azzal, hogy leszel a feleségem? – kérdezte a fiú.

- Óh Dan. Igen. Igen. – ugrott a fiú nyakába Sheena.

- Mindig is erre vártam! – törölt le egy könnycseppet Xue.

- Hahaha!!!

 

Villaim céltalanul bolyongott a hatalmas város utcáin. Nem tudta merre tart

nem tudta miért megy oda de érezte hogy jó úton jár.

- „Sheena azt mondta éljem az életemet, de hogyan?” – tűnődött magában.

Annyira a gondolataiba merült hogy észre sem vette a vele szembe jövő lányt.

Az ütközés következtében Viliam elvesztette az egyensúlyát és a földre zuhant.

- Jaj! Bocsánat! - mentegetőzött. – Annyira elmerültem a gondolataimban hogy

nem is lá…

- Ugyan már nem a te hibád! – rázta meg a fejét a kék hajú lány. – Nem kellett

volna séta közben olvasnom, de egyszerűen nem tudom letenni ezt a könyvet. –

mutatott a mellette fekvő regényre.

- A nevem Viliam. – mondta a fiú és felsegítette a lányt.

- Én meg Szandra. – mosolyodott el a lány. – Ha már így elütöttelek volna

kedved meginni velem egy kávét ismerek egy jó helyet.

- De igen. – mosolygott Viliam és együtt folytatták útjukat a kávézó felé.

 

A park teljesen kihalt volt így Bruce nyugodtan sétálhatott a fák között.

Hirtelen azonban éles sikoly törte meg a park csendjét. Bruce rohanni kezdett

abba az irányba ahonnan hallotta.

- Segítség!!! – kiáltotta egy lány, aki egy mamutfenyő tetejéről lógott.

- Te meg mi a fenét csinálsz odafent? – kiáltott föl neki a fiú.

- Az életemért küzdök. Kedves hogy kérdezed. – válaszolt kicsit mogorván.

- Ne mozdulj sehova felmegyek érted!

- Nyugi nem terveztem! – kiáltott le a lány.

Bruce hátán megjelentek a szárnyak és ő felszállt a magasba.

- Mi a…? – kiáltotta a lány meglepetten.

Meglepetésében majdnem elengedte az ágat.

- Héj ne hülyéskedj! – ragadta meg a kezét. – Így le fogsz esni!!!

- Megtennéd, hogy leviszel innen végre? – kérdezte a lány türelmetlenül.

- Persze! – mondta Bruce majd átölelte a lányt és óvatosan leszállt vele a

földre.

- Megőrültem? – kérdezte a lány kicsit zavartan.

- Már miért tetted volna? – vigyorgott a fiú.

- Csak azért mert egy angyal megmentett. – nevetett a lány.

- Angyal? – nevetett a fiú. – Távolról sem. De ha van egy kis időd szívesen

mesélek. – vigyorgott. – Egyébként Bruce vagyok.

- Én meg Rebeca.

- Hogy kerültél fel a fára?

- Előbb haljam a te történetedet azután majd elmesélem.

- Az úgy volt, hogy …

 

- Bravó! – kiabáltak a lányok a pálya széléről a gördeszkázóknak.

- Ügyes vagy Chars! – kiáltott oda az egyik lány a szőke gördeszkás srácnak.

- Amatőr! – mondta egykedvűen Veronica és már ment volna tovább amikor a

Chars nevű fiú megragadta a kezét.

- Ha tudod, csináld jobban. – kiabált rá mérgesen.

- Nincsen kedvem hozzá. – vetette oda a lány kedvetlenül és kitépte a kezét a

fiú szorításából.

- Ezek szerint csak a szád volt nagy? – mondta gúnyosan Chars.

- Arcátlan mit merészelsz? – nézett a fiúra szúrós szemmel Veronica.

- Na megmutatod végre mit tudsz? – nyújtotta a deszkáját a lánynak Chars.

- Rendben nem bánom. – kapta ki a kezéből Veronica.

 

Két perccel később

 

A fiúk tátott szájjal figyelték Veronicát aki szinte repült a levegőben a

gördeszkával.

Haját a szél az arcába csapta, de látszólag őt ez nem zavarta. Úgy siklott a

pályán mintha ő is a része lett volna.

- Na elégedettek vagytok? - lépett oda a fiúkhoz.

A fiúk szájtátva bólogattak.

- Nem is voltál olyan rossz. Lány létedre.

- Ezt sértésnek vagy bóknak vegyem? – kérdezte Veronica kicsit értetlenül.

- Azt hiszem bóknak. – vigyorgott a fiú.

- Veronica! Chars! – mit szóltok egy versenyhez? – kiáltott oda nekik az egyik fiú.

- Benne vagyok. – lépett elő Veronica.

- Akkor utolsó a záptojás! – kiáltott Chars és a pálya felé futott.

- Az te leszel! – futott utána Veronica.

 

- Lowrence! – integetett egy lány a tengerpartról.

- Elnézést ismerlek? – nézett rá értetlenül a fiú.

- Azt ne mond hogy elfelejtettél! – mondta felháborodottan a lány. – Amanda

vagyok! Nem emlékszel?!

- Nem! – mondta Lowrence zavartan.

- Pedig csak két éve volt! – mondta Amanda szemrehányóan.

- Mégis mi volt két éve?

- Hogy megharaptál! – mutatott a nyakára.

Amanda Lowrwnce értetlen képét látva kicsit elszomorodott. – Tényleg nem

emlékszel rám?

- Sajnálom. – ingatta a fejét Lowrence. – Semmire sem emlékszem fél évnél

korábból.

- Ez megmagyarázza miért nem jöttél el a randiinkra. – nevetett a lány.

- Randiztunk? – kérdezte meglepetten a fiú.

- Igen. Te voltál a pasim!

Lowrence hallgatott, nem tudta mit feleljen.

- Akkor már értem miért volt ez nálam! – húzott elő a kabátzsebéből egy apró

köves nyakláncot.

- Lowrence! Ez gyönyörű. – kiáltotta a lány. – Az enyém?

- Igen. – mondta és felcsatolta a lány nyakára a láncot.

- Köszönöm. – ölelte át a fiút Andrea. – Most pedig mesélek neked magadról. –

ragadta meg a kezét. – De előbb üljünk be egy fagyozóba mert December van

és megfagyok.

- De a vámpírok nem fáznak! – mondta meglepetten Lowrence.

- De csak megharaptál nem változtattál át! – nevetett Amanda és elindult

vissza az útra. – Jössz vagy mi lesz?

- Megyek Ami!

- Na látod csak emlékszel valamire. – mosolygott a lány.

 

A tömeg őrjöngött amikor Sonja kilépett a színpadra és elkezdett énekelni.

Gyönyörű hangja megtöltötte a teret és mindenkit elkápráztatott vele.

Hirtelen a közönség soraiból előlépve egy szőke fiú is csatlakozott Sonjához.

- Ki ez a fiú? – kérdezgették egymást a rajongók, de mindegyikük elhallgatott,

amikor a fiú is elkezdett énekelni.

Hangjuk tisztán csengett és mindenkit arra késztetett, hogy

lélegzetvisszafojtva figyeljenek.

- Köszönjük szépen! – hajolt meg a végén Sonja és lesietett a színpadról.

- Ez elképesztő volt! – lépett a menedzser a fiúhoz.

- Ügyes voltál Henry. – mondta gőgösen Sonja. – De hozzám nem vagy fogható.

- Lenéző és barátságtalan. – fújt Henry. – Hanna rosszabb társat nem is

ajánlhatott volna!

- Héj! – csattant föl Sonja.

- Csak hogy tudd ma énekeltem veled először és utoljára. Elmegyek!

- Ne csináld már Henry! – ragadta meg a kezét a lány. – Csak vicceltem!

- Akkor azt ajánlom, ne tedd többet! – mosolygott a fiú.

- Ah! Ez nem volt szép! – nevetett Sonja.

- Akkor egyenlítettem. Gyere meghívlak egy hamburgerre!

- Rendben! – bólintott Sonja és elindultak kifelé. - Van terved? Mármint a

kijutásra.

- Természetesen! – nevetett Henry majd felkapta a lányt. – Repülünk!

- Ugye csak viccelsz! – kiáltott Sonja de a választ már nem kapra meg mert a

fiú szárnyat bontott és kirepült vele az ablakon.

Hanry hangtalanul átsuhant a rajongótábor fölött majd eltűntek a hideg téli

estében.

 

- Héj! – kiáltott Sharlott. - Ezek nem mocsári növények! – mutatott a

szétáztatott rózsaágyásra.

- Nem tehetek róla. – vonta meg a vállát Goba. – Elszabadult a cső.

- Igen észrevettem. – mutatott csuromvizes ruhájára Sharlott.

- Akkor meg mi a bajod? – értetlenkedett a fiú.

- Ez hogy te nem vagy vizes! – kiáltott Sharlott és belelökte Gobát a

szökőkútba.

- Ó igen? – rántotta be a vízbe a lányt Goba.

- Ezt még visszakapod! – kiáltott Sharlott és lefröcskölte Gobát.

- De te is! – fröcskölt vissza a fiú.

- De szép pár! – nevetett Zeke, aki az öreg hársfa alatt heverészett.

- Mint mi! - bújt oda hozzá Xun.

- Ahogy mondod. – ölelte át a lányt.

- Ahogy mondom. – helyeselt Xun.

 

5 évvel később

 

Esküvő előtt

 

- Induljunk, mert a végén még elkésünk! – sürgette a társaságot Rose.

- Sietünk! – rohant a kocsi felé Lilly de megbotlott egy kőben és beesett a kocsiba.

- Lilly jól vagy? – kérdezte aggódóan Rose.

- Persze semmi bajom, de azt hiszem kilapítottam Dant. – mutatott az alatta heverő macskára a lány.

- Nem baj. Még talán jót is tesz neki. – tolta arrébb őket Celeste és ő is beszállt a hátsó ülésre őt követte Rem és Cole is.

Rose leült a vezetőülésre elfordította a kulcsot majd a limuzinnal lassan ráfordult a főútra.

 

Két óra múlva

 

- Rose! Ebben a tempóban még hat év múlva sem érünk oda. – nyafogott Celeste.

- De igen, hamarosan megérkezünk. - nyugtatgatta Rose.

- Nézd még Rem is bealudt!

- Mi? Hol? Ki? – kapta fel a fejét Rem a neve hallatán.

- Inkább aludj nyomta vissza Cole a fejét a párnába.

- Így megfojtasz te idióta!!! – ordította Rem.

- Na, jó elegem van Rose mostantól én vezetek. – kiáltotta Celeste majd megálltak és helyet cseréltek.

- Na, gyerekek most megmutatom, hogyan lehet kétszázhússzal, limuzinnal bevenni egy hajtűkanyart!

- MI????????? – kiáltotta mindenki ijedten.

Celeste a gázba taposott és a limuzin konvexcsíkokat hagyva maga után elindult.

- ÁÁÁÁ!!! Meg fogunk halni! – kiáltotta Cole.

- Celeste ne most olvass SMS-t! – kiáltott a lányra Rose!

- Az utat figyeld!

- Nyugi így biztosan odaérünk.

- Igen, ha a temetést is ott tartják!

 

Fél óra múlva

 

- Megérkeztünk. – kiáltott Celeste vidáman.

A kocsi utasai kitámolyogtak a kocsiból.

- Azt hittem végem. – mondta Rose megkönnyebbülten és lehuppant a frissen

vágott pázsitra.

- Kisasszony? – lépett elő a szálloda mögül Thomas.

- Thomas legközelebb bilincset is kérek Celeste – hez! – ugrott föl a lány.

- Kisasszony? – nézett rá meglepetten a komornyik. – Hisz tudja hogy csak

kényszerzubbonnyal tudok szolgálni.

- Hahaha! - nevetett Rem.

- Erre most nincs időnk. - tolta a lányokat a szobájuk felé Lilly. – Ideje

öltözni.

- Nektek is! - szorította meg a fiúk vállát Dan.

- Ne már! – nyögött Cole. – De még van egy óránk!

Dan ellentmondást nem tűrve berángatta őket a hotelszobába.

 

- Gyere már ki Rose! – kiáltott be Celeste a fürdőszobába.

- De félek! – dugta ki a fejét Rose az ajtón.

- Ugyan már gyere! – mondta Celeste és megölelte a nővérét. – Legyőzted a

Sötétség hercegnőjét. És félsz a házasságtól?

- Nem csak ez. – rázta meg a fejét Rose. – Hívott a kiadóm. Kiadták a

könyvemet!

- De hát ez nagyszerű! – kiáltott boldogan Celeste.

- Igen. De félek a kritikusoktól. Nem tudom tetszeni fog e nekik a

„Történelemkönnyvünk”.

- Hogy ne tetszene nekik! A Double Wings lesz a világ legsikeresebb könyve! –

jelentette ki Celeste.

- Lányok ti következtek! – kiáltott be Lilly.

- Gyerünk, Rose álljunk végre az oltár elé!

 

A zene felcsendült, ahogy Rose és Celeste beléptek a templomba. Együtt

sétálltak végig a sorok között majd mindketten megálltak választottjuk

mellett.

A pap elkezdte a szertartást majd mindkét párnak feltette a végső kérdést.

- Rem Minto akarod-e Rose Minto -t hites feleségedül, míg a halál el nem

választ?

- Igen.

- És te Rose Minto akarod-e Rem Minto -t hites férjedül, míg a halál el nem

választ?

- Igen.

- Cole Minto akarod-e Celeste Minto -t hites feleségedül, míg a halál el nem

választ?

- Igen.

- És te Celest Minto akarod-e Cole Minto -t hites férjedül, míg a halál el nem

választ?

- Igen.

- Akkor csókoljátok meg a menyasszonyotokat! – mosolygott rájuk a pap.

- Ezer örömmel. – mosolygott egymásra a két fiú és megcsókolták a lányokat.

- Bravó!!! – kiáltották a vendégek majd Rose és Celeste hátradobta a csokrot.

- Elkaptam! – kiáltott egyszerre Hanna és Bell.

- Ajjaj! – nézett egymásra Max és Leo. – Mi következünk!

A harangok felcsendültek a toronyban jelezve, hogy ez a házasság örök és

sérthetetlen.

És boldogan éltek, míg meg nem haltak! (Sőt még tovább is!)

 

Vége

Szavazás
Milyen a történet?
Király!!
Szép
Nem rossz.
He?
Öhmm....
Szavazás
Ki a kedvenc főszereplőd?
Rose Minto
Celeste Minto
Cole Minto
Rem Minto
A Sötétség Hercegnője