Diavetítő
Szavazás
Ki a kedvenc gonosz szereplőd?
Layla
Xun
Xue
Goba
Zeke

22. Fejezet

 

 

 

- Majd én vigyázok rájuk! – mosolyodott el Chan. – A toronyszobánk olyan,

mint egy börtön ott jól ellesznek. Mellesleg anya és apa egy hónapig még

Tokióban maradnak.

- Biztos? – kérdezte Rose bizonytalanul.

- Igen. – bólintott Chan.

- Oké akkor írány a Sötétség Hercegnőjének kastélya! – kiáltott Celeste.

 

A kastélyban nagy volt a nyüzsgés. A mágikus lények fel alá repültek a

kastélykertben.

Rose az ajtóban állt és a tervet ecsetelte.

- Biztos hogy a mágikus lények is tudnak harcolni? – kérdezte bizonytalanul

Celeste.

- Hát persze! – nyugtatta meg Cole. – Mindegyiküknek megvan a maga

varázsereje és csapatokban még erősebbek!

- Arról nem is beszélve hogy a Sötétség Hercegnőjének is egész serege van

mágikus lényekből. – lépett oda mögéjük Dan.

- Már csak egy gond van. – mondta csüggedten Celeste. – Nem tudjuk ki törte

össze a szívét.

- Én voltam. – mondta Dan.

- He??? – kiáltott Celeste és Cole meglepetten.

- Egyik nap a kertben sétáltam rá vártam. Layla az akkori fehér hang

odasétált hozzám és Sheenna szeme láttára megcsókolt. – magyarázta Dan.

- És akkor ő átváltozott a Sötétség Hercegnőjévé. Megölte Ailint és majdnem

végzett Sayával, Laylával és Nansyvel az akkori narancs hanggal. – lépett oda

hozzájuk Leo.

- Reméljük, ha szembesítjük az igazsággal visszaváltozik. – lépett melléjük

Rose és Rem.

Celeste bólintott majd elsietett.

- Vajon mi lehet neki ennyire fontos? – kérdezte Rose meglepetten.

- Nem tudom. - vonta meg a vállát Rem.

 

Celeste a szobája ágyán lapozgatta varázskönyve lapjait. Cole belépett az

ajtón és letérdelt az ágy mellé és a lányra nézett.

- Mit keresel annyira?

- Egy emlékolvasó bájitalt.

- Értem.. segítsek?

- Nem kell. Valahol erre felé láttam.

- Oké. Akkor nem tartalak fel. - mondta Cole majd felállt és kisétált a

szobából. Celeste megszállottan lapozgatott majd az egyik oldalnál megállt.

- Meg vagy. - mondta boldogan majd felállt az ágyon, nyitott egy kaput és

eltűnt.

Cole, Rose és Rem a nappaliban nézték a tévét, mikor a bejárati ajtó hírtelen

kinyílt.

- Kicsikéim!! Megjött anyu és apu!!!- üvöltötték egyszerre Roseék szülei nagy

bőröndökkel a kezükben.

- Anya, apa!!- fordult meg Rose a kanapén.

- Hát a húgod hol van? Egyébként szasztok srácok!- tette le kalapját apjuk az

asztalra. A fiúk bólintottak.

- Celeste fenn olvas egy varázs.. egy vagány könyvet... - mondta Rose

elbizonytalanodva.

- Értem akkor felköszönök neki is. - és már sietett felfelé a lépcsőn.

- Nem. – kiáltotta Rose.

A szülök értetlenül néztek a lányukra.

- Miért ne? – kérdezte apja gyanakvóan.

- Csak azért ne mert az előbb is benyitottam hozzá és majdnem leharapta a

fejemet. – mentegetőzött Rose.

- Az apjának csak örülne. – mosolygott az anyjuk.

Azt mondtam nem!”

- De majd később is jó lesz. – legyintett az apja és bement a konyhába.

- Rose időnként félelmetes tudsz lenni. – jegyezte meg Cole elhűlten.

- Nekem mondod? – suttogta Rem.

 

Estefelé

 

- Celeste! – lépett a szobába izgatottan Rose. – Itt az idő!

- Értem. – mondta Celeste komolyan. – Akkor csináljuk.

Rose bólintott és megfogta Celeste kezét.

- Ó Hold Pajzsa téged kérünk, hallgasd meg a könyörgésünk. Boruljon a világra

sötét éjszaka, míg el nem jő a fény hajnala. Hold Pajzsa! Teljes Hatalom!

A lenyugvó nap hírtelen eltűnt ás az égen megjelent az aranysárga hold.

- A csata elkezdődött! – kiáltotta Rose és Celeste egyszerre.

Rose és Celeste leszaladtak a lépcsőn, ki a ház elé ahol Celeste nyitott egy

átjárót. Az átjárón először a csapat többi tagja majd egy csomó varázslény

lépett ki.

- Akkor ahogy megbeszéltük minden klánt egy Hang fog vezetni a Sötétség

Hercegnőjének rejtekhelye az Alkatrasz alatt van!

- Ma véget vetünk ennek az egésznek! – kiáltotta egy lány Dan háta mögül.

- Te meg ki vagy? – kérdezte Rose meglepetten.

- Engedd meg hogy bemutatkozzam. –lépett elő a lány. – A nevem Amila Saver!

Annak a két idiótának a nővére vagyok. – mutatott Danre és Leora.

- Aha. – mondta Celeste és lassan végigmérte a lányt.

- Indulás. – kiáltott Dan és elindult az ostrom.

A sereg nagy dübörgéssel tört előre a házak között de megtorpantak amikor a

vízhez értek.

- Celeste! - kiáltott Rose. – Itt a mi időnk!

- Rendben csináljuk!

- Jég tenger! – kiáltotta Rose mire a folyó vize a mederig megfagyott.

- Föld! – kiáltotta Celeste.

A jég hirtelen eltűnt a finom szemcsés homok alatt.

- Indulás!!- kiáltott hátrafelé Cole. A hatalmas tömeg megindult a homokos

talajon.

 

A kastélyban már gyülekeztek a vámpír és egyébféle mágikus lények akik a

sötétség oldalán álltak.

- Bocsásson meg Hercegnő. - szólalt meg Goba. - De a harc során hova óhajtja

elzárni Aillint?

- Egyenlőre magam mellé szeretném tudni.

- Értettem. - hajolt meg a Hercegnő előtt Goba. - Hallottátok nem?? Hozzátok

ide Aillin inkarnációját!!

Goba követői indultak volna a szoba felé de Layla és vámpírcsata útjukat állta.

- Majd én idehozom. - szólt a vámpír. - Ti csak sorakozzatok a helyeteken.

Majd eltűnt. Layla belépett az ajtón és a Aiko-ar nézett.

- Az Úrnő maga mellé hívatott Aillin.

- A nevem Aiko. Nem Aillin.

- Ugyan már. Bármennyire is nem akarod elfogadni úgy sem tehetsz ellene

semmit.

Erre Aiko lehajtotta fejét és felállt.

- Jó kislány.. menjünk. - mondta Layla majd megragadta Aiko karját és a

Hercegnőhöz vitte.

 

Rose hátra kiáltott:

- Állj!!! Celeste most nyitni fog nekünk egy átjárót a Sötétség hercegnő birodalmába.

A hatalmas tömeg megállt majd mikor Celeste megnyitotta az átjárót, tódultak

befelé a varázslények. Rem és a többiek elöl vezették a sereget. Cole és Rose

megvárta Celestet majd ők is átértek a kapu túloldalára. Már a távolból látni

lehetett a hatalmas fekete kastélyt. Celeste és Rose amint visszaértek

helyükre egy varázsigét kezdek el mormolni:

- Hatalom hét nagykönyve, a bolygó minden szeglete, mit a sötétség ural...

Járjon át az erő s hogy eredményünk jó legyen add ránk a láthatatlanság

gyűrűjét ...GLÓRIA!!!

A varázsige után a sereg körül hatalmas aranykarika jelent meg.

A sereg nesztelenül lépdelt a kastély ódon falai közt néha elhaladt mellettük

egy-egy őrjárat, de tudomást sem vettek a behatolókról.

- Váljuk szét! – kiáltott Rose amikor elérték az elágazást.

Ahány csapat volt annyi felé széledtek szét s már csak Rose Rem Cole és

Celeste várakozott a folyósón.

- Akkor itt az idő? – kérdezte Rose halkan.

- Igen. – bólintott Celeste.

Az arany karika ami eddig körülüttök lebegett eltörött és az egész társaság

ismét láthatóvá vált majd elindultak a folyósón a Sötétség Hercegnőjéhez.

 

Lilly céltudatosan tört előre a sötét folyóson. Mögötte Beatrix a sellő és a

démonvadászok serege lépdelt.

- Lilly! – fogta meg valaki Lilly vállát.

Lilly ijedten összerezzent.

- Tony? – suttogta meglepetten.

- Ki más lenne az? – mosolygott a fiú.

- Hogyhogy itt vagy?

- Én is vadász vagyok! – húzta ki magát. – Meg mellesleg hiányoztál. – suttogta

szégyenlősen.

- Te is nekem! – ugrott a fiú nyakába Lilly.

- Héj! Gyerekek! Csata van az Isten szerelmére! – mosolygott egy öreg démon

vadász mögöttük. – Ezt tartogassátok a csata utánra!

 

Vicky feltépte az ajtót és berontott rajta. A mögötte rohanó tollas

emberszerű lények pedig követték őt.

- Na végre itt vagytok Vicky! – nevetett Viliam.

- Viliam! – kiáltotta a lány. – Tűnj az utamból!

- Nem tehetem hercegnőm! – mosolygott a fiú majd előhúzott két háromágú tőrt

és támadásba lendült.

- Kanyja! – kiáltotta Vicky. – Toll gólemek!

A mögötte álló tömegből kilépett egy narancs színű bagolyember. Óvatosan

megrázta magát majd felemelte két karmos kezét.

- Baglyok ősi védőszentje téged kérlek, védd meg néped! Zúdíts végzetes esőt

ellenségünkre…

- HALÁL RÁ!!! – kiáltott a tömeg!

A terem teteje hirtelen eltűnt és megjelent a helyén a narancs felhőkkel

tarkított színpompás ég! A felhőkből hirtelen tollak kezdek záporozni majd a

földre érve összeálltak, és óriási tollszörnyeket alkottak.

- Tüzes nyilak! – kiáltott Vicky majd kilőtte az első nyílvesszőt. A nyílvessző

lángolni kezdett majd elsuhant Viliam mellett.

- Haha! Mellé! – nevetett a fiú.

- Igen? – kérdezte gúnyosan a lány. – Akkor miért ég a nadrágod?

- Áááá! – kiáltott Viliam majd beleugrott a mellette lévő vizesárokba.

 

- Tsubaki! – suttogta Victor a mellette lépdelő hatalmas háromfarkú fehér

kutyának. – Te is érzed? Közel vannak!

- Idáig érzem a gonoszság bűzét! – fintorgott Tsubaki.

- Vessünk véget ennek egyszer és mindenkorra! – kiáltott Victor és kilépett az

alagútból.

- Hello ismét! Veronika! – köszönt a lánynak Victor.

- Hello most utoljára! – nevetett a lány!

- Igen. – mosolygott Victor. – Köszönj el a világtól, mert most látod utoljára!

Victor lehajolt majd felemelt egy vasdarabot.

- Mire készülsz? – kérdezte Veronika érdeklődve.

- „Forrósodj fel!” – gondolta a fiú és érezte hogy a fém lassan cseppfolyóssá

válik majd eldobta Veronika felé!

A lány gyorsan kikerülte, de a kezét még így is eltalálta a forró olvadt vas.

- Áááá! – kiáltotta. – Ezért megfizetsz!

- Majd meglátjuk!

 

Lilly és Tony érdeklődve sétáltak egy fényes folyosón. Sok kép volt a régi

csapatról.

- Jól nézett ki a nagyid. – mondta Tony. Lilly elmosolyodott, de amint meglátta

Lowrencet elszállt a mosolya.

- Végre meg vagy.

- Ezt én is mondhatnám. - mosolyodott el a fiú. Lilly hátratolta Tonyt.

- Tony… kérlek maradjatok ki ebből. Ez az én harcom. Tony bólintott és intett

a démon vadászoknak. Lilly egyedül maradt Lowrencel.

Bell és Max a kastély kertjében bóklásztak. A csapataikat elküldték az

erdőbe körbenézni.


- Max… Figyi... olyan furcsa érzésem támadt.


- Most hogy mondod nekem is. - majd Bellre nézett és elvörösödött. – Tudod én

világ életemben azt a nőt kerestem, akiért érdemes lesz föláldozni a

halhatatlanságomat.

- Mi? – nézett rá kérdően Bell.

- Tudod ha egy démon beleszeret egy emberbe eldöntheti hogy vele hal meg

vagy végignézi a halálát. – magyarázta a fiú. – Én azt a lányt keresem aki ezt

az áldozatot megérné.

- És megtaláltad már? – kérdezte kicsit elvörösödve a lány.

- Azt hiszem igen. – mondta Max majd átölelte a lányt és megcsókolta.

- De szép is a szerelem. – lépett elő Bruce az erdőből. – Kár hogy meg kell

halnotok!

- Tévedsz! – kiáltott Bell. – te leszel itt az egyetlen aki meghal!

 

Layla óvatosan beosont abba a szobába ahol Aiko raboskodott.

- Mit akarsz? – kérdezte a lány ijedten.

- Csak ezt. – mondta Layla és kiütötte a lányt.

 

Aiko kinyitotta a szemét de minden sötét volt körülötte.

- „Hol vagyok?” – kérdezte.

- „A rég elfeledett múltunkban.” – válaszolt egy hang.

- „Múltunkban?”

- „Pontosan.” – lépett elő egy lány a sötétből.

- „Te vagy az a lány az álmaimból!” – kiáltott fel Aiko meglepetten.

- „Nem álmok azok.” – javította ki Ailin. – „Emlékek. A mi emlékeink.”

- „Nem akarom őket elfeledni!” – kiáltott Aiko. – „Soha többé!”

- „Ebben az esetben.” – mosolygott Ailin és elindult a lány felé. – „Egyesülj

velem!”

Aiko tett egy lépést hátra de azután felbátorodott és elindult Ailin irányába.

Ailin átölelte Aikot és lassan egyé olvadt vele.

- „Soha többé nem felejtünk.”

 

Aiko kinyitotta a szemét és Laylara meredt.

- Felébredtél? – kérdezte Layla hűvösen. – Remek.

- Mit akarsz Layla? – kérdezte Aiko kedvesen.

- Csak egy kérdésem van. Miért árultál el? Miért mentél hozzá ahhoz a

férfihez akit szerettem?

- Mert te is ezt tetted egyszer. – mondta szomorúan Aiko.

- Micsoda? – kiáltott meglepetten Layla.

- Hozzá mentél Charleshez pedig tudtad, hogy szerettem. – fakadt ki Aiko.

- Az nem lehet hogy erre nem jöttem rá. – esett térdre Layla és kezébe

temette az arcát. – Elárultam a legjobb barátnőmet egy buta bosszú miatt.

- Nem én sajnálom! – borult mellé Aiko. – Sajnálom, hogy ilyen hülye voltam.

- Rendbe hozhatjuk? – kérdezte Layla zokogva.

- Igen. – mosolygott Aiko.

Layla teste narancssárgán felfénylett majd amikor a fény alábbhagyott Layla

ott térdelt a régi narancssárga hang ruhájában.

- Hát ez? – nézett magára. – De hisz azt hittem elhagyott már ez az erő.

- Nem csak szunnyadt. Erre a napra várt!

- Akkor itt az ideje hogy visszaadjam azt amit a viszályunk miatt elvesztettél.

Layla átölelte Aikot majd a nyakába vájta tűhegyes fogait.

 

Dan, Leo és Amila a sasok seregét vezetve a kastély fölött keringtek.

- Nem bírom ezt a magasságot! – mondta Leo aki már majdnem kidobta a

taccsot.

- Akkor szállj le! – kiáltotta Amila és lerúgta Leot a sas hátáról.

Leo nagy csattanással csapódott az erkélybe.

- Megbuggyantál??? – kiáltott vissza.

- Ne siránkozz! Halhatatlan vagy! – kiáltott vissza Amila majd sasával kikerült

egy jégdárdát.

- Sziasztok! – üdvözölte őket Xue majd jégesőt zúdított Amilára és Danre.

 

Leó óvatosan föltápászkodott és körbenézett. A teraszon lassan eloszlott a

füst és a fiú meglátta Xunt aki az ajtónál állt őrt.

- Szia Leo hiányoztam? – kérdezte gúnyosan.

- Egy cseppet sem! – mondta a fiú mogorván.

- Itt az ideje hogy te is harcolj! Leo!

- Azt is fogom tenni! – mosolygott Leo majd eltűnt.

- Micsoda? – kiáltott Xun de már érezte is a hátába szúródó éles kardot.

- Véged lesz farkas! – kiáltotta Leo.

 

Rose, Rem, Celeste és Cole hangtalanul lépdeltek a tágas folyósokon. A folyosó

végén egy hatalmas fekete ajtó díszelgett de senki nem őrizte.

- Gyanús! – mondta Celeste.

- Biztosan csapda! – jelentette ki Rem.

- És mi besétálunk rajta? – kérdezte Rose.

- Ez csak természetes! – rúgta be az ajtót Cole.

- Üdvözöllek titeket egy kicsit sem szerény hajlékomban. – hajolt meg előttük

a hercegnő. – Nem tudom miért jöttetek! – vonta meg a vállát. – Ailin nélkül

nem nyerhettek! – nevetett vérfagyasztó hangon.

- A nevem Aiko! – hallatszott egy meleg hang a Sötétség Hercegnője mögül.

- És nincsenek egyedül! – kiáltott Layla.

- Micsoda? – kiáltott a Hercegnő rémülettel teli hangon.

Szavazás
Milyen a történet?
Király!!
Szép
Nem rossz.
He?
Öhmm....
Szavazás
Ki a kedvenc főszereplőd?
Rose Minto
Celeste Minto
Cole Minto
Rem Minto
A Sötétség Hercegnője