Diavetítő
Szavazás
Ki a kedvenc gonosz szereplőd?
Layla
Xun
Xue
Goba
Zeke

                                      12.fejezet
 
- Rose kelj fel! – mondta Rem Rose ágya szélén ülve.
- Minek? – kérdezte Rose és a fejére húzta a takarót.
- Mert ma van az évnyitó?! – mosolygott Rem.
- Mi??? – Rose szinte kiesett az agyból. – Teljesen elfelejtettem!
Rose villámgyorsan kikapott egy pár ruhát a szekrényből és berohant velük a fürdőszobába. Celeste épp a zuhany alól lépett ki törülközőben és döbbenten nézett Rose-ra.
- Nővérkém..ugye nem abba a ruhába fogsz jönni?
- Miért? Talán ez nem jó?
- Háát tudod valami egyenruha féle kellett volna.
- Miről beszélsz?
- Évnyitókon mindig egyenruhát veszünk fel... Talán elfelejtettem volna mondani?
- Persze te agyalágyult! Most mit csináljak?- és lerogyott a földre. Celeste odament hozzá és leguggolt mellé.
- Figyi majd a portán megkérdezzük, hogy van-e még ruha. Mert már Cole-nak elkunyiztam este. De neked és Remnek még nem.
- És mond csak ... hogyan hoztad el este?-majd Rose húgára nézett.
- Háát tudod egy kis kaput nyitottam éés...- Celeste nem tudta befejezni a mondatát mivel nővére elkezdet kiabálni.
- ELMENT AZ ESZED?! ÉS HA MEGLÁTTA VOLNA VALAKI???- erre Rem benyitott.
- Valami baj van?- kérdezte. Celeste felállt és kirohant az ajtón.- Mi baja van?- erre Rose megvonta a vállát.

Az iskola felé menet Celeste duzzogva ment elöl. Rem és Rose féloldalról nézték Colet. Egyszer csak Rem megszólalt:
- Miért nem mész megvigasztalni?
- Ugyan már tudod mikor!
- De hát te vagy a barátja.
- Az lehet de nem akarom, hogy szétrúgja a seggem. Reggel is amikor hozzászóltam úgy nézett rám mint aki ölni tudnak- suttogta oda Rosenak és Remnek. Az iskolába érve Celeste a portához fordult és lecsapta a két tenyerét a porta asztalra.
- Becky!!!- üvöltött a portásnőnek Celeste.
- Igen?!- pattant fel  a székről a középkorú portásnő.
- Azonnal egy s-es méretű egyenruhát annak a lánynak!- majd Rose-ra mutatott.
- Istenkém-istenkém. Azért nem kell úgy üvöltenie- és magához ölelte Celestet majd ismét megszólalt:- Nem kell sírni minden rendben.
- D-de velem még az életemben nem üvöltött ennyire senki!!- zokogta a lány. Rem és Cole most Rose-ra nézett.
- Ne nézzetek rám... én csak azt mondtam, hogy máskor ilyet ne csináljon.  
- Ja persze. Szó szerint idézek... "Elment az eszed? És ha meglátta volna valaki?"- hajolt a lányhoz Cole.
Rose hátat fordított a fiúnak és elrohant. Rem gyorsan  utána futott.
- Rose! – kiáltotta a fiú. – Várj meg! Hova mész?!
Rose válaszra sem méltatta a kérdést futott tovább fel a lépcsőn. A lépcső tetején volt egy ajtó. Rose feltépte az ajtót és kirohant rajta. Körülnézett és látta, hogy a tetőkertben van.
Rem odaért a lányhoz s megállt mögötte.
- Rose… - kezdte a fiú de Rose hirtelen hátrafordult átölelte a fiút és zokogni kezdett.
- Kérlek vigyél el bárhova csak mennyünk el innen. – suttogta.
Rem átölelte Rose-t és el teleportáltak.

- Nem kéne megkeresnünk? – kérdezte Cole Celestet.
- Nem! – felelte a lány és duzzogva belépett a terembe. Szinte senki sem volt ott kivéve egy lányt.
A lány vörös haja csillogott a napfényben ami az ablakon át beszűrődött a szobába.
- Akartok hallani egy jóslatot? – kérdezte a lány barátságosan.
Celeste a lányra nézett. – Miért is ne. Ez a nap már úgyse lesz rosszabb.
Celeste leült a lány elé. A lány felemelte a kezét. – Látom, hogy ma veszekedtél a barátoddal.
- Igen. Ez így van. Elég gonosz volt velem.
- Nem! Nem erről van szó! Ő csak meg akar téged védeni mert szeret. És nem ártana ha utána mennél mert ma súlyosan meg fog sebesülni.
Celeste a szájához kapta a kezét.
- Jaj ne! – mondta.
- Siess! Még van időd! – mondta a lány.
Celeste bólintott majd kirohant a teremből. Felszaladt a tetőkertbe.
- Biztos vagyok benne hogy ide futott. – mondta Celeste kétségbe esetten.
- Biztos el teleportáltak.- mondta Cole
- Hogy találjam meg őt így? – kérdezte Celeste és lerogyott a padra.
- Ne aggódj. Meg fogjuk találni. – ölelte át a lányt Cole.

- De szép! – kiáltotta Rose és a tengert nézte.
- Igen az! - bólintott Rem. – Miért menekültél el?
- Nem tudom. Talán féltem.
- Te aki megidézett egy sárkányt és visszahozott engem?
- Igen én! – nevetett Rose. – Hát nem furcsa? De örülök, hogy velem jöttél.
Rem mosolygott majd megfogta Rose kezét és elindultak végig a homokos tengerparton.

- Sehol sem találom őket! És Rose nem veszi fel a mobilját se.
- Gondolkozz. – mondta Cole. – Mi az a hely amit Rose szeret?
- A tenger! Igen biztosan ott lesznek! – kiáltott Celeste.
- De hogy jutunk oda?
- Nyitok egy kaput. Azzal gyorsan ott leszünk.
Cole bólintott. Celete nyitott egy kaput és már ott is voltak a tengerparton.
- Ott vannak! – kiáltotta Cole.
Rose észrevette őket és elindult feléjük. A végén már egyenesen rohant. Celeste is elindult felé és átölelték egymást.
- Bocsáss meg! Nem kellett volna kiabálnom veled. – zokogta Rose.
- Nem! Az én hibám! Te csak védeni akartál. – mondta könnyeket hullajtva  Celeste.

Kicsivel később a kis csapat leült egy kis cukrászdába fagyizni a parton. Nevettek beszélgettek és észre sem vették, hogy eltelt az idő.
- Ideje indulnunk. – mondta Rose majd fel ált az asztaltól.
- Ne olyan sietősen. – szólt egy hang. – Layla-t nem is üdvözlitek?
- A vámpír! – kiáltott Rem.
- Helló Rem rég láttalak. Ő az új barátnőd? Elég gyenge. – mondta majd egy mozdulattal Rose elé került és lökött rajta egy nagyot melynek hatásár Rose a cukrászda falának csapódott.
- Te szemét! – mondta Celste.
Rose felállt. – Hold Pajzsa! – kiáltotta.
- It’s show time. – kiáltották!
Minden fénybe borult majd a fény elhalványult és kezdetét vette a csata.
Rose hátul maradt. Kezéről folyt a vér!
- A lány jóslata bejött. – suttogta maga elé Celeste.
 – Még szerencse, hogy varázslattal lehet gyógyítani. mondta nővére.
Rose a sebre tette a kezét majd mormolni kezdett egy varázsigét. A seb szépen lassan összeforrt de ott maradt egy vörös csík  a seb helyén.
- Hát! Legalább lesz egy emlékem. – mosolygott majd előhúzott két kardot és elindult a vámpír felé.
- Jól vagy? – kérdezte Celeste.
- Még szép. – mondta Rose.
Egyre több vámpír tűnt fel a színen. Lassan körülállták a csapatot.
- Most mi legyen? – kérdezte Celeste tanácstalanul.
- Osszuk őket csoportokra! Így mindenkire jut körülbelül tíz.
- Azt meg már könnyen elintézhetjük.
- Pontosan. – bólintott Rose majd széttárta szárnyait és kirepült a körből a betonútra.
Celeste és a többiek követték a példáját így négy csoport bontakozott ki.

Celeste egyik vámpírt a másik után döfte át de hiába mindig meggyógyultak.
„ Nincs mese varázslat kell! „ – gondolta.
- Ó varázslatos ezüst szárnyú angyal add nekem az erődet és küld le nékem ezüst tollaidat a menyből! Stylus argenti imber! – amint ezt kimondta az égből ezüst tollak kezdtek hullani.
A vámpírok egytől-egyig hamuvá lettek ahogy a tollak átszúrták a szívüket.
- Húh! Végeztem mondta jókedvűen.
Celeste nem vette észre, hogy a háta mögött még maradt egy. A vámpír megpróbálta rávetni magát Celeste-re de hirtelen narancsszínű lángok vették körül.
- Mi a fene?! – kiáltott Celeste.
- Nem fene. Csak én Vicky. – mosolygott a lány Celeste-re egy pálmafa alól.
- Te vagy az a jós lány! – mondta Celeste meglepetten. – Te is egy Hang vagy?
Vicky bólintott. – Már elég régóta.
- Celeste! – kiáltott Cole. – Nem kéne segítenünk Rose-nak?!
- Nem szerintem jól elvannak.

Rose és Rem ismét csak a kőr közepére szorultak.
- És most?
- Gondolkozom! – mondta Rose miközben leütött egy vámpírt. – Van egy varázslatom ami most tökéletes lenne de ahhoz idő kell.
- Rendben én gondoskodom az időről te addig varázsolj! – mondta Rem.
- Vettem! – mondta Rose majd előkapta Varázsbotját. – Ellenségem körül vett már reményem már messze jár tán így hát én most hozzád fordulok. Kívánságom csak ennyi halld meg hát szavam! Pokol tüze eméssze el ki velem szembeszáll! Hát gyere elő hős Démon Király! Carmina Rex Noah!
A föld lángolni kezdett Rose körül és megjelent mellett egy fiú. Első ránézésre semmi szokatlan nem volt benne. De fél arcát arany maszk fedte és hosszú fekete farka volt egy lángoló vörös bojttal a végén. Két metszőfoga hegyes volt haja pedig fekete.
- Nálad szebb Úrnőm még sohasem volt. – mosolygott majd meghajolt Rose előtt.
Majd felegyenesedett és elindult a vámpírok felé. A vámpírok hátrálni kezdtek majd egyenként lángra kaptak és elégtek.
- Még találkozunk Rose Úrnő! - hajolt meg a fiú majd eltűnt a tűzben.
- El kell ismerni ez tényleg hatásos volt. – mondta Rem. Rose megfordult és a fiúra mosolygott, viszont néhány pillanat múlva halálsápadt lett és összeesett. Rem gyorsan elkapta nehogy a földre essen.
- Rose!! Rose!! Mi bajod?!- kérdezte kétségbeesetten Rem. A lány nem válaszolt csak feküdt a fiú karjaiban eszméletét vesztve.
- Na úgy látszik sikerült!- nevetett fel Layla.
- Mi tettél vele te álnok kígyó?!!- förmedt a vámpírra Rem.
- Nyugalom csak álmodik egy kicsit.
- Ezt, hogy érted?
- Úgy értem, hogy szépen lassan az álmai taszítják a halálba szegény lányt. - erre Rem nem tudott mit mondani- Na titeket már hagylak. Megyek a másik kettőt elintéznie- mondta kuncogva a vámpír. Hátat fordított Rem-nek és köd beburkolózva eltűnt. Colék éppen indulni akartak de következőnek Celeste előtt tűnt fel.
- Bú!- akarta megijeszteni a lányt Layla. Celeste szokásos reflexként orron gyűrte a vámpírt aki két métert zúgott hátra.
- Mi vagy te.. hogy ilyen erővel ütsz kislány?- kérdezte.
- Én.. Én az iskolai karate club vezetője vagyok ha tudni szeretnéd. - tette keresztbe karját Celeste. Mögüle kihajolt Vicky és elmosolyodott majd ezt mondta:
- Szép álmokat vezérasszony. - a vámpír körül narancssárga virágok jelentek meg majd felrobbantak. Layla csak feküdt a földön és nem moccant.
- Mik voltak azok a virágok?- kérdezte Cole.
- Álom növények. A porzóikban altató van és  ha a virágok felrobbannak, a porzókról az altató lehullik és az illető mély álomba szenderedik. Ez kb olyan 1 órán át hat.
- Akkor minél előbb eltüntetjük innen.- mondta Celeste majd kaput nyitott egy másik dimenzióba. Cole felemelte Laylat és átvitte a kapu másik oldalára majd visszatért.
- Cole. Tudod érzékelni Remet?- kérdezte Celeste.
- Persze de nem kell.. Ott jönnek. De Rose valahogy furcsán sápadt. - mutatott a közeledő Rem felé. Celeste megfordult majd odarohant. Rem letette a lányt az egyik padra.
- Mi történt?- kérdezte Vicky.
- Nem tudom. Az az álnok kígyó valami olyasmit mondott hogy mély álomba merült és hogy azok fogják megölni. De tényleg ... hol van az a nő?
- Már nincs okod aggódni miatta. Szépen elláttuk a baját. - mondta Vicky.- De ezen is tudok segíteni.
- Hogyan?- csodálkozott Rem.- Fel tudod ébreszteni?
- Aha. Figyelj csak. - mondta a lány. Celeste, Cole és Rem közel hajoltak hozzá.
- Bight corona! Ébreszd fel álmából!- hangzottak el szavai. Rose lassan kinyitotta a szemeit. Rem azonnal szorosan átölelte a lányt.
- Úgy féltem, hogy nem jössz vissza. - erre Rose is átölelte a fiút.
- Bocsánat, hogy aggodalmat okoztam nektek. Viszont már tényleg azt hittem, hogy végem van. Ki volt az aki visszahozott?- kérdezte Rose.
- Na erre a kérdésre vártam. - vigyorodott el Celeste.
- Ne bolondozz. Ki volt az?- kérdezte szigorúan nővére. Celeste az éppen távozni készülő lányra mutatott.
- Az új csapattársunk. Vicky.
– Nos akkor hadd köszönjem meg neked Vicky. – erre a lány megfordult és ennyit mondott:
- Nos nincs mit de szerencsénk van ha az évnyitót még nem késtük le.
- Én azt hittem már rég lekéstük. - mondta Rem.
- Nem mivel az csak 11:00-kor kezdődik és most 10:59 van. - válaszolt Vicky.
- Akkor nincs mit tenni. - Celeste két szögletes kaput rajzolt a kezével. - Ez a mienk. A lány vécébe visz. A tietek a fiú vécébe visz. A ruhátok ott fog várni. - azzal mindannyian átlépték a kaput.

- Várj Vicky! – mondta Rose az évzár után. – Ez a tiéd! – és átnyújtott egy szürke varázsbotot a lánynak.
- Mi ez? – kérdezte Vicky meglepetten.
- Ez egy Varázsbot. Én készítettem! Megnöveli a mágiád erejét és segít varázsolni! Egész eddig csak rád várt.
- Köszönöm! - mondta a lány és megfogta a botot. Amint hozzáért a botból fény tört elő és felfedte igazi alakját. – Ez gyönyörű!- kiáltotta a lány.
- Gondolom Celeste már beavatott.
- Igen. – bólintott a lány. – Örülök, hogy van valami értelme a képességemnek. Holnap találkozunk. Először téged szeretnélek legyőzni.
- Majd meglátjuk. – mosolygott Rose.
Majd a két lány elvált egymástól és elindultak haza.

Szavazás
Milyen a történet?
Király!!
Szép
Nem rossz.
He?
Öhmm....
Szavazás
Ki a kedvenc főszereplőd?
Rose Minto
Celeste Minto
Cole Minto
Rem Minto
A Sötétség Hercegnője