Diavetítő
Szavazás
Ki a kedvenc gonosz szereplőd?
Layla
Xun
Xue
Goba
Zeke

                                       5. fejezet

- Rem!- kiáltotta Rose. – Kérlek változz át.
- Értettem. – Rem átváltozott és Rose kezébe repült.
- Leo vigyétek ki innen Lilly -t. – mondta Rose.
- De Rose te megsérültél! – mutatott Dan Rose vérző jobb karjára.
- Rendben leszek! – mondta Rose és pajzsot varázsolt a terem köré.
- Ki mersz állni a Sötétség ellen?! – nevetett Celeste. – Ostobább vagy mint hittem.
Rose nem válaszolt felemelte a kaszát és támadásba lendült. De Celeste minden támadását kivédte ugy hogy nem ért a kaszához.
- Add vissza Celeste –t! – kiáltotta Rose.
- Ha-ha! Mert különben mit teszel? Halálra untatsz mint máskor is?! Nem vagy ellenfél sem nekem sem Celeste –nek.
- Rose! Ne hallgass rá tudod, hogy ez nem igaz. – mondta Rem.
Rose bólintott –Tudom Rem. – felelte a lány. – Rem énekelj velem!
Rose felemelte a kaszáját és egy dalt kezdtek énekelni. Szomorú dal volt de valahogy olyan erőt sugárzott, hogy szinte kézzel lehetett fogni.
Az egész szoba lehűlt a padlót beborította a jég.
Celeste szemébe lassan visszatért az élet. Celeste fölnézett Rose –ra majd földre zuhant és elájult.

Celeste felült. Az edzőteremben volt. Cole aggódva nézett le a lányra.
- Jól vagy? – kérdezte.
- Igen. – felelte.
A szoba tiszta jég volt körülöttük. Körülnézett és meglátta Rose –t és Rem -et akik nem messze tőle feküdtek.
- Rose! – kiáltotta és odaszaladt nővéréhez.
Szeme sarkából észrevette Leo –t és Dan –t akik feléjük rohantak.
Leo Celeste –re ugrott és lenyomta a földre.
- Na most meg mi van. – üvöltötte Celeste de Leo rá se hederített.
- Hogy van Rose? – kérdezte Leo Dan –t.
- Szerintem semmi komoly baja nincs. – mondta Dan. – Rem is jól van.
- Hála istennek! – mondta.
- Hé elmondaná valaki hogy mi folyik itt?! – mondta Celeste.
Leo  ránézett Celeste –re és felelt:
- Nem egészen két percre gonosszá váltál. – közölte a hírt Leo.
Celeste –nek elakadt a szava:
- Nemlehet. – Leo felállt elengedte Celeste –t és Rose –hoz sietett.
- Cole segíts felvinni a szobájába! – kiáltotta Dan. Celeste lassan elindult Cole és Dan után akik Rose –t vitték.
- Leo! – Rem felült. – Mi történt? Hogy van Rose?
- Ne aggódj Rem. – mondta Leo. – Rendbe fog jönni.
Rem megkönnyebbülten mosolygott.

Rose kinyitotta a szemét és meglátta az ágy mellett Celeste –t és Rem –et és Cole -t.
- Rose jól vagy? - kérdezte Celeste szomorúan.
- Igen. És ti?
- Mi jól vagyunk. – mondta Rem. – Te sérültél meg legjobban.
Rose mosolygott felült és szorosan átölelte Celestet. – Többet ne ijessz rám. – mondta.

Celeste és Cole lementek a társalgóba Lilly –hez így Rem és Rose egyedül maradtak. A szobára szokatlan csönd telepedett. Rose hangja törte meg a csendet:
- Rem nem a te hibád volt! – mondta.
- De igen! Nem figyeltem arra hogy Lilly támad-e vagy nem. Nem vigyáztam eléggé rád sem!
- Nem csak a te hibád! Én is támadtam!
- De….
- Semmi de! Nem a te hibád és kész!
- Köszönöm Rose! – mondta Rem és puszit nyomott a lány arcára azután kivett a zsebéből valamit. Egy nyaklánc volt. – Ez a tiéd! – mondta és a lány nyakába tette a láncot.
- Köszönöm. – mondta Rose teljesen elpirulva.
Eközben a társalgóban Dan elmagyarázta Lilly -nek hogyan kell gondolkodás nélkül előhívni a fegyverét. Cole odament Celeste -hez és leült egy sziklára. A lány csak a vízesést nézte.
- Öhm... Celeste.
- Igen?
- Valamit adni szeretnék neked. De addig légy szíves csukd be a szemed.
- Rendben .- mondta a lány és lehunyta a szemeit. Valami furcsa hideget érzett a nyaka körül.
- Most  már kinyithatod .- mondta Cole. Celste kinyitotta  a szemét majd a nyakára nézett.
- Aszta! Ez tök cool!- kiáltott fel a lány. Egy modern nyaklánc volt a nyakában.
- Örülök, hogy tetszik .- mosolyodott el a fiú. Majd meghökkent. Celeste egy hatalmas cuppanós puszit nyomott a fiú arcára.
- Tényleg köszönöm.

Másnap Az eddig összegyűlt csapat túrázni ment.
- Leo! Hova viszel minket? - kérdezte Celeste.
- Majd meglátod. Egy mágikus helyre. - majd előre sietett Dan -hez. Ez után egy puffanás és jajdulás hallatszott.
- Auuu! Azt hiszem megbotlottam valamiben. - panaszkodott Celeste. A földre nézett és egy tojást látott ami a földbe volt mélyedve. - De szép. - mondta. Megfogta és érezte, hogy mozgolódik benne valami.
- Vigyázz vele lehet, hogy gonosz dolog rejtőzik benne .- mondta Rem.
- Nem hinném. Inkább elteszem a hátizsákomba .- majd felállt és leporolta magát.
- Gyertek gyorsan itt vagyunk! - kiáltott Leo a többiek felé.
- Azt e-ez gyönyörű! - monda egyszerre a három lány. Előttük egy vízesés vol ami pedig kb. 30 méter hosszú.
- Nézzétek. Padok. - mutatott az ujjával néhány padra Dan. Mindenki elindult  de közben Rem meglátott egy kék hajú srácot.
- Hé Dan! Valaki már van itt.
- Jé tényleg. Pedig olyan jó lett volna ha csak mi vagyunk itt .- szomorodott el a macskasrác. Celeste és Rose is odanézett.
- Hé hugi. Olyan érzésem van mintha már láttuk volna ezt a fazont valahol.
- Igazad van Rose... tényleg amikor a ruhaboltnál láttuk. A férfi parfümöknél!- villant be a dolog Celeste -nek.
- Igen már én is emlékszem! – mondta Rose. – Vajon ki lehet ő?
- Nem tudom! De most dolgunk van úgyhogy gyertek! – mondta Leo.

A kis csapat gyorsan megjárta az utat közben Leo elmagyarázta Celeste -nek hogy ezen a helyen nem nyithat dimenzióátjárót mert az megtörné az időt ezért kell gyalogolniuk.
Az ösvény végén egy kis szentély várta őket.
- Ez itt Ailin szentélye! – mondta Dan.
- Gyönyörű! – ámuldozott Lilly.
- Ma azért hoztunk titeket ide hogy kiderüljön van e valamelyikőtöknek tehetsége a varázsláshoz.
- Varázsláshoz? Ezt nem mondod komolyan?
- De teljesen komoly vagyok. Mindegyikőtök tud valamilyen varázslatot de az első három tag között van a legerősebb varázsló.
- És mit kell tennünk? – kérdezte Rose.
- Van az erdőben egy könyv ha azt megtalálod te vagy a varázsló!

Mindenki elindult más-más irányba Dan és Leo a szentélynél maradtak. Rose Rem –mel Celeste pedig Cole –lal indult útnak.
- Szerinted ki találja meg előbb? –kérdezte Rem.
- Nem tudom! – mondta Rose hirtelen valami megcsillant a távolban. – Te is láttad?!
- Mit? - kérdezte Rem tanácstalanul.
- Hát azt a fényt! Gyere nézzük meg!

Eközben:
- Cole valami azt súgja, hogy erre nincsen semmi! – mondta Celeste futás közben.
- Miből gondolod? – kérdezte Cole lihegve.
- Ha itt lenne nem üldöznének minket ezek a húsevő rohanó virágok!
- Igazad lehet! – mondta Cole.
- A fenébe ez harap! Szed már le rólam!
- Bocs de momentán nem érek rá lefoglal ez a harapós gaz!
- Hagyj már békén!
- Tűnj innen vagy megpörköllek!
- Au az én voltam!
- Bocsi!- hangzott el Celeste szájából a szó majd a távolban a lány előtt is megcsillant valami.
- Hé Cole te is láttad ezt?
- Mit?
- Ezt a csillanást?!
- Nem de...- a fiú nem tudta befejezni a mondatát mivel újra utolérték őket a virágok. Látta, hogy Celeste egyre gyorsabban fut.
- Hé és engem luxus megvárni?
- Bocs de engem érdekel, hogy mi  volt ez  a csillanás.
- Jó akkor majd ott várj meg!- kiáltotta kifulladva a srác magáról tépkedve a virágokat. A lány nemsokára egy szoba ajtajához ért. Kinyitotta az ajtót. Egy könyv világított  egy tartón.
- Ez lesz az.-  ez után Cole lépett be az ajtón teljesen kifulladva.
-Az a könyv...
-Igen. Én találtam meg. Menjünk vissza Cole. Itt már nincs dolgunk.

Valahol máshol.
- Meg van Rem! A könyv! Én találtam meg!
- Ez király! Nagy vagy Rose!
- Tudom én midig az  voltam.
- És mindig ennyire szerény is?
- Ja de szerintem ideje vissza fordulni.- a lány felállt leporolta a könyvet és a hóna alá csapta majd visszaindultak.
Néhány perc múlva Rose és Celeste egyszerre léptek ki a kapun ezzel a felkiáltással:
- Meg van a könyv!!!!Én találtam meg!!!- a két lány egymásra nézett. Dan és Leo meg ledöbbent ezt hallván.
- Én nem találtam semmit.- szólt Lilly.
- Hé azt nem mondjátok, hogy mind a ketten találtatok egy könyvet!- akadt ki a két srác.
- A szentélyben csak egy könyvnek kellett volna lennie! Ez képtelenség!
- Mutassátok csak azokat a könyveket.- szólt Leo. Majd belelapozott mindkettőbe.- Ahogy sejtettem. Mind a kettő ugyan az csak az egyik az egyik fele a másik a másik fele.
- Azt  mondod, hogy a könyvet két felé szedték?- kérdezte Dan.
- Ja de úgy, hogy a könyv első és második fejezete .- válaszolta Leo.
- De akkor most melyikük tud varázsolni?- kérdezte Lilly.
- Nehéz kimondani de úgy tűnik két boszink lett.
- Ez nem teljesen igaz! – mondta Dan. – A Narancssárga is egy boszi lesz. A jövőbelátás és ehhez hasonló képességekkel.
- Ki kapta az elsőt?
- Én. – felelte Celeste.
- Az első fejezet az alap varázslatokat tartalmazza. A második fejezet az idézések és nehéz mágiák fejezete.
- Rose neked nehezebb dolgod lesz de remélem mindketten szorgalmasan…
- Hé mit csináltok azzal a könyvel?! – hallatszott egy hang a hátuk mögül.
- Celeste ez az a srác! – kiáltotta Rose.
Ebben a pillanatban hatalmas fény tört elő a fiúból. A fény lassan elhalványult és ott ált előttük a fiú átváltozva kezében egy kardal.
- Lányok vigyázzatok vele ő nem kezdő valószínűleg már régóta megvan neki az ereje.
- Ha nem távoztok azonnal kénytelen leszek erőszakhoz folyamodni.
- Átváltozás! – kiáltották egyszerre mikor a fény alábbhagyott mindannyian ott álltak teljes fegyverzetben.
- Ti is? – kérdezte a fiú egy kis bizalmatlansággal a hangjában.
- Mi a neved? – kérdezte Lilly de a fiú fagyos tekintetétől inkább Celeste háta mögé menekült.
- A nevem Viktor és elvettetek valamit ami a nagyapám tulajdona. Adjátok vissza azonnal és távozzatok!
- Nem! – Rose előlépett és ezt mondta. – Ha legyőzlek végighallgatsz minket és a könyv a miénk.
- Rendben! Felmosom veled a padlót! Akár jöhettek ketten is.
- Celeste jössz velem?
- Persze bízd rám! Cole a kaszát!
- Rem kérlek változz át!
- Igen is! – mondta a két fiú egyszerre.
- Kezdjük.
- Rose! Idézz meg valamit én addig fedezlek. - kiáltotta Celeste.
- Értettem! – Rose felnyitotta a könyvet. Bár a könyv tele volt furcsa jelekkel Rose mégis értette őket. Halkan elmormolta a verset. – Szelek adjatok szárnyat tüzek adjatok erőt vigyázzatok ránk növények! Én Rose Minto ezennel megidézem: Szasha -t a végtelen ég fekete párducát! Jöjj! Szasha!
A semmiből hirtelen egy szárnyas fekete párduc jelent meg és rávetette magát Viktor –ra. A párduc hevesen morgott.
- Ügyes vagy Rose! Nem hiába te vagy a nővérem.
- Szél repítsd el! – kiáltotta Viktor.
A párduc nagyot repült és pont Rose –n landolt.
Rose felnyögött majd a földre zuhant.
- Rose! – kiáltotta Celeste. – Mit tettél a nővéremmel! – rivallt rá Celeste Viktor –ra. – Cole elemi támadás! Tűz égesd el!
Viktor alig tudott elugrani a támadás elől. Hirtelen egy fény oszlop emelkedett az égbe pont ott ahol Rose feküdt.
- Mi a fene ez? – kérdezte Lilly.
A fény amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is tűnt. Rose ott állt a ruháját ezüst páncél díszítette kezében egy óriási villámló kardot tartott.
- Valéria vagyok a valkűr aki Rose testében lakik. Azért jöttem, hogy segítsek a harcban.
- Mi van? Ki vagy te?- kérdezte Viktor.
- Valéria egy valkűr. És nekik segítek a harcban ellened .- majd felemelte hatalmas kardját és elkiáltotta magát .- Mennyei villámok!- a villámai csak úgy suhantak Viktor felé. A fiú alig tudott kitérni a támadás elől. Látta, hogy Celeste nem rá figyel. Viktor kerülte Valéria támadásait de közben kiagyalt egy tervet. Majd rohanni kezdett Celeste irányába.
- Hé valkűr itt vagyok támadj ha mersz!- Valéria nem vette észre a fiú mögött álló Celeste -t.
- Meg halsz!- kiáltotta el magát a valkűr. Majd újabb villámokat küldött Viktor felé de a fiú ezeket is kikerülte és a támadás telibe találta Celeste -t.
- Ne már! Celeste!- kiáltotta Dan. A lány össze esett.
- Eggyel kevesebben lettetek úgy látom .- majd vigyorgott egyet.
- Nem baj egyedül is végzek veled .- mondta halkan Valéria. És közeledni kezdett Viktor felé, de megtorpant mert egy hatalmas zöld erőhullám kicsit hátralökte. A többiek mind hátraestek. Hatalmas port kevert a hullám, majd megszólalt egy hang.
- Örvendek a szerencsének!- amint az alak kilépett a porfelhőből Celeste arca tűnt fel .- A nevem Hamony.

 

Szavazás
Milyen a történet?
Király!!
Szép
Nem rossz.
He?
Öhmm....
Szavazás
Ki a kedvenc főszereplőd?
Rose Minto
Celeste Minto
Cole Minto
Rem Minto
A Sötétség Hercegnője