Diavetítő
Szavazás
Ki a kedvenc gonosz szereplőd?
Layla
Xun
Xue
Goba
Zeke

                                        1. fejezet

 

Szombat reggel 8:00

 

A vekker kíméletlenül csörgött Celeste éjjeliszekrényén, de a lány békésen aludt mintha észre sem vette volna. Egyszer csak kinyílt az ajtó és egy sötét árny osont be rajta. Celeste apja szokásos optimista humorával rá akarta vetni magát a lányára „Jó reggelt”-et kiáltva. Celeste reflexből kinyújtotta az öklét, hogy megvédje magát, így apja a ruhásszekrényben végezte.

- Mi a frászt keresel itt?! Hétvége van vagy nem? – ripakodott rá az apjára.

- Ne légy ilyen szívtelen! Tudod, hogy ma van a szülinapod!

- Tudom-tudom ma akartam menni a vásártérre.

 

E közben valahol máshol

 

A gép éppen landolt a San Fransisco-i reptéren az ajtaja kinyílt és az utasok kiszálltak a gépből. A legutolsó egy lány volt az anyukájával. Rose nem örült a költözésnek, de nem tudott ellene mit tenni.

- Anya muszáj volt magaddal rángatni? Maradhattam volna nagyiéknál.

- Kicsim jót fog neked tenni egy kis környezetváltozás. Mellesleg szülinapod van.

- Ennek örömére ma elmegyek vásárolni. – mondta morcosan Rose.

- Jó de Thomast vidd magaddal. – integetett az inasának a nő.

- Na már csak ez hiányzott!

 

Nem sokkal később Celesték házában

 

Celeste lefelé ment a lépcsőn, de mivel látta, hogy nincs ott senki a konyha felé vette az irányt. Amint belépett a konyhába konfetti eső zúdult a nyakába. Celeste mintha kővé dermedt volna nem tudta mire vélni ezt a konyha tele volt idegen emberekkel, akiket a lány még csak látásból sem ismert. Celeste szúrós tekintetet vetett apjára és a fülénél fogva ki ráncigálta a folyosóra.

- Még is hogy gondolod ezt?- kérdezte Celeste dühösen.

- De hát kicsim én csak jót akartam neked!

- De hát nem is ismerem ezeket az embereket!

-Ők a kollégáim és ők hozták össze neked ezt a bulit. - Celeste kicsit lehiggadva visszament a konyhába és elnézést kért a történtekért.

- Ugyan kislány átérzem a helyzeted. Hiába hisz az ember egyszer fiatal. - ezen mindenki nevetett még Celeste is elmosolyodott majd felvágta a tortát.

 

Kicsivel később

 

Az asztalon már csak a pusztítás látszott. Mindenfelé tortamorzsák és üres tányérok hevertek. Celesték a nappaliban ültek és a hatalmas ajándékhalmot bámulták. Celeste levett a kupac tetejéről egy ajándékot, ami különösen aprónak tűnt. Felnyitotta a dobozkát és meglepetésében felsikított. Hirtelen mindenki köré gyűlt és kíváncsian nézték a doboz tartalmát.

- Mi a baj kislányom jól vagy? - kérdezte az apja aggódva.

- Egy… e-egy… BANKKÁRTYA és 50.000 dollár van rajta.

- Háát igen! – mosolygott az apja.

- Mehetek?!

- Ha akarsz.

- Köszike! Celeste az ajtóhoz rohant felvette a cipőit és kiszaladt a házból. Ahogy szétállt észrevette, hogy a bankkártya alatt két hajgumi is volt. A lány boldog mosollyal a hajába rakta őket és befordult a Vásártérre vezető utcába.

 

Eközben Rose beszállt a limuzinba.

 

Thomas elvitte Rose –t a Vásártérre. A lány szeretett Thomas –al vásárolni, mert mindig könnyen le tudta rázni. Amint kiszállt a limuzinból Rose tett két lépést és elkezdett rohanni Thomas utána kiáltott, de nem futott utána Rose hátrafordult és visszakiáltott az öreg inasnak:

- A szobornál várj! – hirtelen azonban a földön találta magát vele szemben egy fiúval és egy macskával.

- Elnézést! - mondta Rose, majd leporolta magát és rohant tovább.

Berohant az első boltba s körülnézett, nem volt túl sok vásárló odabent. Rose felemelt egy kosarat és elindult a polcok mentén.

 

Celeste belépett a boltba és körülnézett az első dolog amit meglátott egy kapucnis fiú volt a újságos előtt a vállán egy fekete macskával. Meglepetten nézte az eladó arcát, olyan volt mintha kísértetet látott volna. Celeste követte a lány tekintetét mely a fekete macskára esett. Nem hitt a szemének, amikor meglátta, hogy a macska beszélt. Celeste hátrálni kezdett felkapott egy ruhát s berohant az öltözőbe. Pár másodperc múlva sikítás rázta meg a bolt falait.

- Te meg mi a francot képzelsz? – üvöltötte Rose. Celeste meglepetten nézett az előtte álló lányra.

- Ne haragudj. – monda halkan s végigmérte a lányt. A haját leszámítva teljesen úgy nézett ki, mint ő. Mintha csak ikrek lennének.

- Pont olyan, vagy mint én. – mondta meghökkenve Rose.

- Igen mintha ikrek lennénk. Sajnálom, hogy így rád törtem de egy pillanatra olyan érzésem volt mintha egy beszélő macskát láttam volna.

Rose meredten nézett a lányra.

- Ezek szerint… te is láttad? – kérdezte Rose.

Celeste bólintott.

- Várj meg kint! – mondta Rose majd behúzta az öltöző függönyét. Gyorsan átöltözött s kisietett a bolt elé.

- Megkeressük azt a furcsa fiút? – kérdezte Celeste.

- Igen miért ne. – vonta meg a vállát Rose. – Tényleg mi a neved?

- A nevem Celeste Minto. – a lány Rose megdöbbent arcát látva negált. - És a tiéd? – kérdezte, de már sejtette a választ.

- Rose Minto. – a két lány hirtelen elejtett mindent, ami a kezükben volt s egymás nyakába borultak.

- Szóval te lennél az ikertestvérem? – kérdezte Celeste.

- Úgy tűnik. – törölt ki a szeméből egy könnycseppet Rose.

- De én úgy tudtam te Tokióban laksz.

- Ott is laktam, de ma ide költöztünk…

Celeste hirtelen csöndre intette Rose-t és az egy boltra mutatott. A bolt kirakata előtt ott állt a fiút a macskával. A fiú lassan elindult majd befordult jobbra az egyik utcán.

Celeste és Rose a fiú után rohantak a sarkon Rose berántotta húgát egy sikátorba és onnan figyelték a fiút. Látták, hogy a fiú az utca végén befordul jobbra a régi kastély romjainak irányába.

- Azaz út nem a romkertbe visz? –kérdezte Rose.

- De igen. Gyere menyünk utána.

Rose bólintott és követte testvérét az úton a kert fel. Néha letértek az útról, le lemaradoztak a fiú mögött nehogy az ne fogjon gyanút. Közben beszegettek.

- Milyen volt Tokióban? – kérdezte Celeste.

- Jó volt. – mosolygott Rose. – A barátaimmal volt egy közös bandánk. Még párszor fel is léptünk.

- Te tudsz énekelni? – kérdezte Celeste.

- Egy kicsit. - mondta Rose.

- Énekelsz nekem valamit?

Rose –t kicsit meglepte a kérés, de elkezdett énekelni egy dalt. Celeste érdeklődve hallgatta. Szép kis dal volt és bár Celeste sosem hallotta még azelőtt furcsán ismerős volt neki.

 

A fiú meghallotta a dalt, a dalt, amit már régóta keresett. Végre megtalálta annyi év után. Hirtelen egy másik lány is csatlakozott hozzá.

- Dan megtaláltuk őket. Itt van a Piros és a Zöld. – mondta a fiú a macskának.

- Igen Leo ők azok. Vigyük őket a kertbe.

 

Rose befejezte az éneket Celeste megtapsolta őt.

- Nincs kedved csatlakozni a zenekarunkhoz? – kérdezte Celeste.

- De szívesen – mondta Rose mosollyal az arcán.

- Az jó, mert senki nem akart jelentkezni. Tudod ez egy iskolai zenekar és…- Rose csöndre intette húgát.

- Eltűnt!- mondta Rose és gyorsan körbenézett.

- Na, de..

- Majd a többit elmondod, most gyere. – a két lány elkezdett rohanni.

- Látod, hol van?- kérdezte Rose Celese-től.

- Nem, de hogy tűnt el csak úgy? –kérdezte a lány. – Ez egy zárt utca!

- Nézd ott vannak!- kiáltott fel Rose és utána rohant.

- Várj. – kiabálta utána Celeste, de ennél többet nem tudott mondani, mert érezte, hogy valami elragadja.

- Egy kicsit elrabollak cicám.

 

Néhány perccel később a kastélyban.

 

- Hé, valaki! Van itt valaki. - Celeste észrevett egy alakot az ajtóban állni, de mivel sötét volt nem látta jól.

- Hogy vagy kicsikém? - kérdezte egy fiatal fiúhang.

- MÉGYIS HOGY LENNÉK? ELRABOLTÁL TE SEGGFEJ!- ordította teli torokból. Celeste arca parázslott a dühtől. - Hol van a testvérem? Hol van Rose?!

- Nyugi mindjárt ő is itt lesz. – lépett egy másik fiú a szobába, az akit Celeste és Rose üldözött. Utána Rose rontott be és rávetette magát a fiúra.

- Most meg vagy!- kiáltotta a lány aztán felnézett. – Celeste? Hogy kerülsz te ide? - kérdezte meglepődve.

- Az a sötét alak hozott ide. - mondta egy kicsit durcásan Celeste. Tudni akarta hogyan néz ki az illető, aki elrabolta őt. Ezért halkan felállt és elkezdett közeledni felé. Amikor már majdnem ott volt neki futott, és amikor márt testközelben volt hirtelen felkapcsolódott minden villany . Celeste döbbenten állt, meg mint aki szellemet látott.

- Most mi van ? – kérdezte a fiú.

A fiúnak macskafüle és macskafarka volt.

Celeste még mindig ugyanúgy állt, mint amikor meglátta őt,

- Hahó!- a fiú néhányszor elhúzta lány feje előtt a kezét és döbbentve tapasztalta, hogy Celeste állva kapott sokkot.

- Mindenki ezt csinálja. - csóválta csalódottan a fejét Dan és Leo egyszerre.

- Vagyis nem mindenki. - szólt közbe Rose aki eddig csak figyelni tudta a dolgokat.

Odaszaladt Danhez s megrángatta a fülét

- Ha még egyszer elrabolod a húgomat én… én rálépek a farkadra.

- Na Dan ezt most meg kaptad.– nevetett Leo. – De hamarosan vendégünk lesz!

- Ezt meg honnan veszed? – kérdezte Rose.

Ebben pillanatban a lány háta mögött valami kilőtt a földből és egyenesen Dan mögött landolt.

- Innen. – mondta Dan és a mögötte álló vámpírra mutatott.

Rose megragadta Celeste vállát és elkezdte ráncigálni.

- Celeste! Ébredj! – kiáltotta.

Celeste mikor magához tért és már nagyon megunta Rose ráncigálását jó nagy pofont kevert le Rose-nak. Rose erre úgy elkezdte rángatni, hogy Celeste–nek majdnem elszakadt a pólója.

- Mit csinálsz, te marha nem látsz, a szemedtől nem látod, hogy itt egy vámpír. – üvöltött Rose.

- És elég lengén van öltözve. – jegyezte meg Celeste.

Dan megpördült a tengelye körül s szeme megakadt a vámpír hölgy keblein és csorogni kezdett a nyála.

- Hello cica husi. – kacsintott Danre a vámpír.

Celeste felkapott egy törött téglát és Dan fejéhez vágta.

- Te perverz! Ha ez egy vámpír, akkor nem ellenség?! Neked meg itt csorog a nyálad?

- Bocs nem tehetek róla ilyen a természetem.

- Nem kezdhetnénk végre ez így uncsi. – mondta a vámpír unott hangon.

- Lányok segítenetek kell! – mondta Leo.

A vámpírtámadásba lendült. Leo előrántotta a kardját s mély vágást ejtett a vámpír kezén.

- Megőrültél? – mondta Rose – Mi csak emberek vagyunk.

- Nem ti nem csak emberek vagytok. Mit gondoltok miért hoztunk ide titeket.

- Fogalmam sincs! – vonta meg a vállát Celeste.

- A dal miatt. – mondta Leo. – A dal egy varázslat.

A vámpír újra támadásba lendült, de ezúttal Dant célozta meg.

- Csinálnunk kell valamit! – mondta Rose.

- De mit? – kérdezte Celeste.

- Énekeljünk!

- Micsoda?

- Leo azt mondta a dal varázslat. Varázsolnunk kell Celeste.

Celeste bólintott.

A két lány énekelni kezdett. Olyan hangosan énekeltek amennyire csak tudtak az idő körülöttük a dal hatására lassulni kezdett, majd teljesen megállt.

- Mi ez? – kérdezte Rose.

- Nem tudom!

- Szerinted mi csináltuk?

- Igen Rose.

- Odanézz! – kiáltott Rose Celeste követe a tekintetét s meglátott két fénygömböt a szoba egyik sarkában az egyik zöld a másik piros volt.

A fénygömbök gyorsan közeledtek Celeste hátrálni akart, de nem tudott földbe gyökerezett a lába. A fény megállt előtte és csak lebegett.

- Mi ez? Rose segíts!

- Nem tudok mozdulni. – kiáltotta riadtan Rose. - Celeste nyújtsd ki a kezed!

- Mi?

- Ne kérdez, nyújtsd ki a kezed! Fogd meg a fényt.

Celeste vonakodva kinyújtotta a kezét a fény felé. A zöld fény egy ideig körözött a keze körül majd végül rászállt a kezére a piros pedig Rose kezére. Az idő újra elindult s hatalmas fény tört elő a két lányból.

- Megcsinálták! – kiáltotta Dan.

Rose haja fehér fényben kezdett ragyogni a ruhája is felragyogott s átváltozott hátán két fekete szárny jelent meg. Celeste is követte Rose példáját az ő ruhája is fényleni kezdett, a haja színe világoszöld lett s ő is átváltozott a hátán egy pár zöldes fehér szárny pompázott.

- Mi ez? – kérdezte Rose és a karjára nézett.

Ahol nemrég még a fény ragyogott most egy furcsa karkötő díszelgett. A szája mellett egy mikrofon lógott.

- Celeste énekeljünk!

- Rendben! –Celeste bólintott s elkezdett énekelni.

- Itˇs show time !- kiáltotta Celeste és Rose egyszerre.

Az ének hatására a vámpír rázkódni kezdett majd összeesett s befogta a fülét. De erőt vett magán felállt s lassan tántorogva a lányok felé indult. Felemelte a kezét, hogy lesújtson vele, de Rose hirtelen a semmiből előhúzott két kardot s végigvágta a vámpír vállát. A vámpír meghátrált.

- Ezt még megbánod te kis… - már nem tudta befejezni, mert Celeste is támadásba lendült, de csak a ködöt vágta át szablyáival.

A vámpír köddé vált a lányok győztek.

- Sikerült nekik. – mondta Leo.

- Igen, de most már magyarázzátok, el mi folyik itt?! – mondta Celeste akinek elege lett abból, hogy semmit sem tud arról, hogy mi történik velük.

Leo nevetésben tört ki – Rendben! – mondta s elindultak a várba.

- Tudjátok, ti különleges lányok vagytok. - kezdett bele Leo.

- Igen erre magunktól is rájöttünk. - gúnyolódott Celeste. Leo úgy tett, mintha meg sem hallotta volna.

- Ti vagytok azok, akik legyőzhetitek a sötétséget. Ti vagytok a bolygó őrzői. Nektek kell megvédeni mindenkit a sötétségtől. - mondta Leo.

- Nekünk, kettőnknek? - kérdezte megy szeppenve Celeste.

- Nem még van öt társatok, akit meg kell keresni. Ebben mi is fogunk segíteni. - mondta Dan.

- Nem láttatok valakit, aki furcsán viselkedett volna. - kérdezte Leo.

- Nem senkit!- mondták egyszerre a lányok.

- Sejtettem. Megérkeztünk. - mondta Leo és felkapcsolta a fényeket.

Celeste és Rose szája tátva maradt. Olyan látvány tárult eléjük amilyet még soha nem láttak. Egy csodálatos , hatalmas kertben volt tele zöld növényekkel, rózsákkal, szökőkutakkal és szobrokkal.

- De hát ez... - kezdett bele a mondatba a két lány.

- Ezt a kertet mi gondozzuk. - mondta Dan.

- Hisz ez olyan, mint egy oázis!- kiáltott fel Celeste.

- Ennél még van jobb is. - mondta Leo és meghúzott egy kart. Hirtelen megindult a plafon és olyan hangja volt, mint a mennydörgésnek. Mikor teljesen szétnyílt Rose és Celeste elé csodás látvány terült. Az eget látták. Csak hogy valami hibádzott.

- Mondd csak Rose. Miért van kint sötét és miért vannak rajta csillagok?- a két lány egymásra nézett.

- ÚR ISTEN MENNYI AZ IDŐ???!! - kiáltott fel Rose.

- AZT ÉN HONNAN TUDJAM!!?? – kiáltott Celeste és a két lány elkezdett össze visszarohangálni.

- Úr isten anya le fog szidni!

- Apa teljesen ki fog akadni!

- Mi lesz velünk?!- nyafogott a két lány.

- Kell egy kis fuvar?- kérdezte Dan.

- De hát még nem is vásároltam az új bankkártyámmal!- üvöltötte Celeste.

- Én se vettem még ruhákat. - mondta Rose. - Egyébként is hogy változunk vissza?

- Ez könnyű csak rá kell gondolni. - mondta Leo.

A lányok úgy is tettek ahogy Leo mondta és tényleg visszaváltoztak.

- Gyerünk Celeste menjünk. - mondta Rose és kimentek. Út közben nem szóltak egymáshoz. Mind a kettőnek csak az tudott a fejében járni, hogy mi lesz, ha hazaérnek vagy előbb elmenjenek ruhaboltba. Ez a kastélyféleség csupán két percre volt egy ruhabolttól.

- Mi legyen Rose. Bemenjünk?- kérdezte Celeste.

- Hát gyors szoktál lenni?

- Igen… nagyjából.

- Akkor nyomás! 5 percünk van! - kiáltotta Rose és úgy száguldtak be, mint az őrültek.

- Ez?- kérdezte Celeste.

- Nem!

- És ez?

- Az jó lesz. Most én jövök. - Mondta Rose. – Ez?

- Inkább ne.

- És ez?

- Agya ég!

- És ez?

- Király!- A két lány egymásra mosolygott. - Én fizetek!- mondta Celeste és máris előkapta a vadonatúj bankkártyáját. Amint kiléptek véletlen belebotlottak egy magas jóképű feketehajú srácba. A két lány hátra esett.

- Ne haragudj. - mondták egyszerre felálltak és szaladtak tovább.

- Ugyan miért haragudnék? – nevetett gonoszul a fiú.

- Áh! Thomas! - kiáltott fel Rose és mind a ketten odaszaladtak.

- Kisasszony! Az anyja már nagyon aggódott önért! Még a rendőrségre is el akart menni! - mondta.

- Akkor szólj neki, hogy semmi bajom. Egyébként a hölgy itt mellettem Celeste. - mondta Rose. A férfi megdöbbenten nézett a lányra.

- Jé ön az a bácsi apu fénykéjéről amit a fiókjában tart. - mondta kicsit meglepett hangon Celeste.

- Kislányok ezt majd később megbeszéljük. Most hazakísérjük a hölgyet . Meg tudnád mondani hol, laksz?- kérdezte Thomas.

- Az Ottó körút 3. házában. - mondta Celeste.

- Hát akkor nekünk se kell utána sokat gyalogolni. - mondta a férfi.

- Miért Thomas?

- Mert az új házunk is azon a körúton van... és pont mellette.

- Ez KIRÁLY! - ujjongott a két lány.

- Ez piszok mázli!- Mondta Rose.

- Lehet, hogy ez nem is mázli, hanem direkt csinálták a szüleink remélve azt, hogy ott találkozunk először. - mondta Celeste gyanús szemmel. - Thomas! Igazam van?

- I… Igen kisasszony. Ezért lepődtem, meg hogy már ismerik egymást. - ez után mind a két lánynak megcsörrent a mobilja.

- Igen? - szóltak bele egyszerre.

- Lányok gyertek gyorsan vissza! Most már nem csak egy vámpír van itt hanem legalább tizenöt!- kiabált bele a telefonba Leo. – És ezek a szemetek kitapossák a gyönyörű szép rózsáimat!

A lányok összenéztek és bólintottak.

- Thomas mondja meg anyának és persze apának is hogy később megyünk haza! Ja és a zacskókat, ha megtenné hogy hazaviszi!- mondta Rose.

- Hát persze kisasszony. Csak siessenek haza, mert meleg vacsora várja majd önöket. - monda és a lányok újra vár felé vették útjukat. Mikor odaértek Dan és Leo már javában küzdenek.

- It's show time! - kiáltották egyszerre. Néhány másodpercre mind a ketten fényben ragyogtak. Mikor a ragyogás felhagyott ott álltak átváltozva, mint néhány órája.

- Ez egyre jobban tetszik! - mondta Celeste.

- Végre lányok itt vagytok! - mondta Dan.

- Úgy tűnik az a bandavezér, akivel már régebben is találkoztunk. Ha megöljük a többinek is annyi....- kezdte rá Leo de folytatni nem tudta mivel megtámadták.

Szavazás
Milyen a történet?
Király!!
Szép
Nem rossz.
He?
Öhmm....
Szavazás
Ki a kedvenc főszereplőd?
Rose Minto
Celeste Minto
Cole Minto
Rem Minto
A Sötétség Hercegnője